2.fejezet

Kettő

Wedge Antilles fáradt volt és jelentős erőfeszítésnek találta, hogy nyitva tartsa a szemét, amikor Ackbar admirális megköszörülte a torkát. A pilóta már ott ült az admirális irodája előtt, és nem hallotta az ajtó nyílását. A férfi sietve talpra ugrott, de feszülő izmai lelassultak, épp csak lehetővé téve számára hogy kiegyenesítse testét, mint egy nagy zászlót a gyenge szélben.

- Bocsásson meg nekem, admirális. - Wedge szégyenlősen körülnézett, hol ülhetne le. - Nem értem, hogy…

Ackbar állcsápjai megremegtek, ahogy szája kinyílt egy megközelítőleg emberi vigyorra.

- Nem kell bocsánatot kérnie. Én várattam önt túl sokáig. Thrawn stratégiáit mindig érdekfeszítő kielemezni, továbbá más egyéb dolgok is elvették az időmet.

  Érthető, admirális. -  Wedge követte a kalamárit az irodájába. Mint minden kabinban, a csillaghajón is korlátozott volt a hely, de a nagy kilátóablakok segítettek enyhíteni a bezártság nyomasztó érzését. A sarokban, egy nullgravitációs mezőben vízgömb lebegett, benne szivárványszín halak úszkáltak. A víz is hozzájárult a magas páratartalomhoz a szobában, de Wedge nem bánta túlságosan. Épp elég időt töltöttem el az admirális társaságában ahhoz, hogy ez zavarjon. Ackbar intett úszóhártyás kezével egy székre az asztal előtt, azután leült, háttal az űr feketeségének.

- A Golan állomásról lenne szó. Habár a csatahajók tették tönkre, a maga emberei okozták az első sérüléseket. Készítse fel a technikusait arra, hogy Golanokat fessenek a gépeik burkolatára.

Wedge elmosolyodott és beletúrt barna hajába.

- Biztos vagyok benne, hogy a Zsiványok boldogok lesznek. Hálás vagyok, hogy megadta a lehetőséget nekünk erre az akcióra.

- Szükséges hazárdjáték volt.

- És úgy tűnik, működött. - Wedge barna szeme összeszűkült. - Nem hiszem azonban, hogy ez a támadás volt az, ami megijesztette Thrawnt.

A mon kalamári hátradőlt, és megfordult a székében, halszerű fejével szembenézve vele.

- Ebben egyetértünk, ez mégsem von le a Zsiványok érdemeiből. A késés oka ezúttal részben az volt, hogy Waylandről érkező kódolt üzenetekkel kellett foglalkozni.

- Wayland?

Úgy látszik, ez az a világ, ahol a Császár klónozó berendezéseket rejtett el. Thrawn felhasználta azért, hogy hadsereget állítson fel. Thrawnnak dolgozott egy, a Waylanden készített Jedi-mester klónja, koordinálva a háborús erőfeszítéseit. Luke és Leia éppen kéznél volt, hogy foglalkozzanak vele. Leiának is sikerült létrehozni egy megállapodást a noghrikkal. Ezt az idegen fajt a Birodalom becsapta és ügynökökként, bérgyilkosokként alkalmazták. A noghrik Thrawnnak dolgoztak, de mikor rájöttek a Birodalom csalására, egy Thrawnhoz közel szolgáló noghri megölte őt.

Wedge előrehajolt, fáradtságának utolsó csökevénye is elpárolgott.

- Thrawn halott. Biztos benne?

Ackbar nyugtalanul vállat vont.

- Nem tudhatjuk biztosra, amíg az a noghri gyilkos nem jelentett a feljebbvalóinak. Néhányan úgy tartják, menekülés közben meghalt a Chimaerán. Bár lehetséges, hogy Thrawn csak megsérült, és egy alárendelt tiszt adta ki a parancsot helyette a visszavonulásra, a tény viszont az, hogy a noghrik látványosan bizonyították sikeres bérgyilkosi képességeiket. Ennek a Rukkh nevű noghrinak éppen olyan bejárása volt Thrawnhoz, mint Csubakkának Han Solóhoz, és ha Csubakka meg akarná ölni Han Solót, minden bizonnyal Rukkh-nak is sikerült ugyanezt megtenni Thrawnnal.

A koréliai pilóta lassan kifújta a levegőt, ahogy visszaült a székre.

- Thrawn halott. Ez eléggé megtöri a Birodalom maradványait, nem igaz?

- Biztosan fáj nekik, igen. Még maradtak hadurak – Teradoc, Harssk, Krennel – és számos ex-birodalmi, akik vérszemet kaptak és kalózbandákat vezetnek. Továbbá, van pár olyan rendszer is, ami a Birodalomhoz hűnek vallja magát, de ezek az Új Köztársaságra nézve nem jelentenek fenyegetést. Folytatnunk kell ezeknek a haduraknak a felkutatását, és abban is biztos vagyok, hogy odakint még rejtőzik pár eltitkolt szuperfegyverük is, a nehezén viszont már túl vagyunk.

Wedge pislogott, majd a fejét rázta.

- Már nyolc-kilenc éve, hogy a Birodalom ellen harcolok. Volt idő, amikor nem hittem, hogy meg fogom élni a következő pillanatot. Nem hiszem, hogy valaha is csak álmodni mertem volna arról, hogy megélek egy ilyen győzelmet. Eddig ez volt maga a cél, de most, hogy itt vagyunk…

Elhallgatott, mikor egy seregnyi érzelem robbant fel a mellkasában. Hihetetlen érzés, a megkönnyebbülés öntötte el őt. Életben vagyok, valóban élek. Élvezet, ha azokra gondolt, akik vele együtt túlélték ezt az időszakot, s nosztalgia, amikor a hősi halottak jutottak eszébe. Biggs, Dack, Ibtisam, Riv, Jesmin, az admirális rokona, Grinder, Castin Donn, Peshk, Jek Porkins – nagyon sok, túl sok.

De míg a halottak emléke mázsás súllyal nehezedett rá, a szelleme magasba emelkedett. A Felkelés valóban megtette, valóban legyőzte a Birodalmat és felszabadított trilliónyi leigázott embert. Az elnyomást reményre cserélték, a szenvedést szabadságra. Erős egyének acélkemény akarata érte el, hogy mindez megvalósuljon, s Wedge büszke volt arra, hogy közreműködhetett ebben a sikerben.

Felnézett Ackbarra.

- Én soha nem mertem, csak a következő csatával foglalkozni, és most, úgy tűnik, hogy talán valóban véget ér a háború. Én nem tudom, mit fogok kezdeni magammal.

Ackbar ajkai megrándultak.

- Úgy mondta, mint az az ember, aki a nyugdíjba vonulását tervezi.

- Nyugdíj? Még harmincéves sem vagyok.

- A hadviselés olyan foglalkozás, amelyben soha nem mehet nyugdíjba túl fiatalon, parancsnok.

- Ott a pont, admirális. - Mosolygott Wedge – Talán nyugdíjba megyek, ám nem azonnal, ne feledje. De tényleg fogalmam sincs, mihez kezdhetnék. Lehet, megírom az emlékirataimat vagy tanítok egy kicsit. Mindig is építész akartam lenni, és a békét sok idő felépíteni.

Ackbar bolintott.

- Keres magának egy társat, és felnevel egy iskolányi kisgyereket?

Wedge fintorgott.

- Ha nem is annyit, de kettőt biztosan. Ilyenről viszont, még korai beszélnem.

- Igaz. – Ackbar szembefordult vele, kezét az asztal lapján pihentetve. - Van egy közvetlen problémám, azt akarom, hogy foglalkozzon vele.

- Igen?

- Azt akarom, hogy azonnal fogadja el az előléptetését a tábornoki rangra.

Wedge megrázta a fejét.

- Hé, én nyertem a Lidérc osztagra a fogadást.

- Igen, igen, és nagyon ügyesen. - Ackbar összeszorította a kezét. – Parancsnok, évek óta rójuk ugyanezeket a köröket. Ön nem akar előléptetést, mert nem akar kiköltözni egy X-szárnyú pilótafülkéjéből. Én értékelem bizonyos vágyait. Szimpatizálok velük, de azt is tudom, hogy képes nagyobb felelősséget is vállalni, mint régebben. Ez az előléptetés biztosítaná ezt a felelősségvállalást.

- Hogy tudná biztosítani? Hiszen eddig is a legjobbat nyújtottam kisebb egységek taktikai műveletének kitervelőjeként.

- Ah, tehát a Thyferra elfoglalása egy kisebb egység taktikai művelete volt?

Wedge habozott.

- Nos, igen, van benne valami.

Ackbar a fejét rázta.

- Engedékeny voltam a Lidérc osztagos ötletével is, és elég nagyra becsülöm a képességeit ahhoz, hogy egy vadászgéposztag parancsnokaként hagyjam meg önt.

- Zsiványkommandó? Vagy egy egész sereg, ahogyan azt Salm tábornok is csinálja?

- A Zsivány Kötelék elegendő lesz most.

A koréliai felvonta a szemöldökét a felettesére.

- Nem értem. Ha meg akar hagyni a Zsiványkommandó parancsnokaként, miért olyan fontos ez az előléptetés?

Ackbar előrehajolt, szemét félig lehunyta.

- De önnek, parancsnok, szüksége van egy előléptetésre, méghozzá nagyon gyorsan.

- Miért?

Ackbar felsóhajtott.

- Mivel az emberei a századánál nem akarnak saját előléptetést. A maga példáját fogják követni, ami hibátlan parancsnoki tekintélyt bizonyít, viszont, számukra nem éppen igazságos lépés. Celchu kapitánynak legalább ezredesnek kellene lennie – ez volt az ő rangja, mikor ön a Lidérceket vezette. Hobbie és Janson kiérdemelt egy-egy őrnagyi rangot, Horn számára a kapitányi cím a minimum, akárcsak Darklighter esetében, de a kötelék többi tagjainak sem lenne szabad megmaradnia a repülőtiszti rangnál.

Wedge csak ült, szája alig észrevehetően nyitva maradt.

- Ilyesmi eddig még eszembe sem jutott…

 - Nem volt olyan sok idő a gondolkodásra, hiszen a Zsiványok sok mindenen mentek keresztül. - Ackbar széttárta a kezét. - Thyferra felszabadítása megnehezítette számunkra, hogy ragaszkodjunk az előírásokhoz, és olyasmin törjük a fejünket, ami egy kormány magas rangú emberévé teheti önöket. De ezek a közelmúltban elkövetett hőstettek másokat is arra ösztönöznek, hogy hasonlóakat vigyenek véghez egy másik világon. A Lidérc osztagban betöltött pozíció magától értetődött, ismerve a tényeket. Amikor pedig Thrawn színre lépett, az előléptetések megint háttérbe szorultak más kompetenciákkal szemben. Most, hogy ennek a fenyegetésnek is vége, itt az idő, hogy figyelmet fordítsunk a hagyományos dolgokra is.

- Rendben. Biztos vagyok benne, hogy a bothaiak szeretnék legalább Asyrt kapitányként látni.

- Vagy legalább újra látni repülni.

- Nem nehéz elhinni. - Wedge megrázta a fejét. Hogy lehettem ennyire vak? Az én embereim remekül teljesítettek, sokkal jobban, mint azok, akiket előttük előléptettünk. Túlságosan aggódtam amiatt, hogy a Lázadók megteszik azt, amit én elmulasztottam. – Ha jól értem, kezdhetem a papírmunkát, hogy felkészítsem az osztagot az előléptetésre.

Ackbar megnyomott egy gombot az asztalába épített holovetítőn. Fölötte a pilótákat ábrázoló kis holografikus képek keltek életre. Az admirális megérintette Tycho képét, mire kinyílt egy adatfájl.

- Emtri már elintézte, hogy ne kelljen törődnie az adminisztrációval, beleértve a teljesítményjelentéseket is. A fájlokhoz csatolt hozzáfűzései viszont remekül fognak kinézni – főleg, ha azokat Antilles tábornokként írja alá.

Wedge lassan bólintott, elmosolyodva.

- Úgy látom, már ön is rájött, hogy bármikor felhasználhatja az embereimet ellenem. Úgy értem, senki sem panaszkodott, ugye?

- Nem, egyikük sem. - Ackbar szája mosolyra görbült. –Tény, hogy még élvezték is a szituációt. Azt, hogy miképpen vegyem rá magát erre az előléptetésre, már a Thyferra idején tudtam. Az emberei éppoly hűségesek önhöz, mint ön hozzájuk.

- Rendben. - Wedge szeme összeszűkült. – Most, hogy sikerült rávennie a kitüntetésem elfogadására, itt az ideje, hogy elmondja nekem azt is, mi történt még.

Ackbar habozott egy pillanatig, majd lehajtotta a fejét.

- Nagyon jó, tábornok. Honnan tudta, hogy van még valami?

- Eléggé ismerem magát ahhoz, admirális, hogy tudjam, ok nélkül nem kényszerítene bele egy előléptetésbe. Ha az lett volna a probléma, hogy az embereim elfogadják ezt, máris sikerült rávennie arra, hogy beszéljek velük erről. Azt akarja, hogy tábornok legyek, de nem azért, hogy ne éljek ezzel a lehetőséggel.

- Tökéletes érvelés, ezzel bebizonyította, hogy érdemes a feladatra. – A mon kalamári az asztalra fektette kezeit. - Thrawn támadása tényleg az utolsó erőfeszítése volt az egységes Birodalomnak arra, hogy elpusztítsa a felkelést. Van azonban számos hadúr, akik számos csillagrendszert hajtottak az uralmuk alá. Fel kell szabadítanunk ezeket a rendszereket. Jelenleg csak egy osztag alkalmas egy ilyen horderejű feladatra, és ez a Zsiványkommandó.

- Mert tanultunk Thyferra esetéből.

- Pontosan.

Wedge bólintott.

- Egy rendszer felszabadítása kényes művelet. Ha túl nagy erőket mozgósítunk, azzal ugyanolyan kegyetlennek tűnhetünk, mint a Birodalom. Ha csak félvállról vesszük az ügyet, az emberéletekbe kerül és csökkenti a megítélést a szövetségeseink szemében. Megfelelő hozzáértéssel akár még ki is csikarhatjuk a hadurakból a békésebb tárgyalásokat.

- Négy órán keresztül tanulmányozhatta az Ítélethozó Tanács üléseinek szövegét. A hadurak után kell erednünk, és minél hamarabb bukik el az első, annál jobb.

- A sietség a legrosszabb hadviselés. - Wedge a homlokát ráncolta. – Csak úgy kiválasztani egyet nem lesz könnyű. Sok vitára adhat okot az, hogy mi alapján válasszunk.

- A választás már megtörtént. – Ackbar megnyomott egy gombot a holovetítőn, majd egy projekció váltotta fel Tycho képét. A férfi haja rövidre volt nyírva, szúrós kék szemeiben a kegyetlenség szikrázott. A férfi arca alatt, a vállánál egy holovetítő lebegett, rajta egy jobb kéz protézisét mutatva. A művégtagról szóló adatok hosszú listája sorakozott a képernyőn. – Ön már találkozott ezzel a férfival azelőtt.

- Delak Krennel admirális. – Wedge úgy érezte, mintha jobb karja ráncosodni kezdett volna. – Ő rendelte el a TIE támadásokat civilek ellen az Axxilán és ellenezte Sate Pestage kimentését a Ciutricról.

- Igen. Megölte Pestage-et, és átvette a Ciutric Hegemónia irányítását. Ez egy tucat világ vezetőjévé tette, és az anyagi erőforrásokból szép összegre tett szert. Nem csatlakozott Thrawnhoz, de úgy tűnik, hogy pénzbeli támogatást nyújtott neki. Ő irányítja a Ciutricot, és van egy tucat csatahajókból álló flottája, köztük a Reckoning.

Wedge elmosolyodott.

- Helyben vagyunk, nem igaz?

- Nagyon úgy tűnik.

- Ő elég csendes volt - nem úgy, mint Teradoc. Mit szólna, ha azt mondanám, eredjen utána?

Wedge homlokát ráncolta egy pillanatra, majd nem tudta visszatartani kibukó nevetését.

- Megbosszuljuk Sate Pestage halálát?

 - És Pestage családjának meggyilkolását. Mikor Krennel elintézte őt, a családját sem volt nehéz kiirtania. Több mint száz embert halt meg egyedül abban a tisztogatásban, és voltak más tisztogatások is, hogy a hatalmon tartsák. A tettei éppen elég ok arra, hogy elkapjuk őt.

- És a tény, hogy a maga javára fordította az elvett javakat, azt jelenti, ha utána eredünk, jelezzük a kalandosabb egyének felé, hogy ami most a Birodalomé, valaha a miénk volt. Csak próbáljanak ellenállni, és mindent elveszítenek.

        Ackbar elfordította a fejét és Wedge-re nézett egyik nagy sárga szemével.

- Politikai elemzés, Wedge? Ha tudtam volna, hogy ilyen könnyű lesz rávenni arra, hogy tábornok legyen, jobban sürgettem volna az előléptetést.

- Azzal, hogy tisztában vagyok a politikával, az még nem jelenti azt, hogy jó is vagyok benne. A Thyferrán történtek és a vele járó lecke még elevenen él bennem.  Cselekedjünk helyesen, így elkerüljük az igazán rázós helyzeteket. – Wedge felállt és tisztelgett az admirálisnak. – Azt hiszem, egy tábornoknak sok mindenben kell jeleskednie. A legjobbamat fogom nyújtani, de nem számít, milyen rangban. Ez a kötelességem, amiért élek.